Forrás: Le Figaro

A fearful thinking egy olyan lélektani folyamat, melynek hatására egy veleszületett vagy tanult félelem értelmében lát az egyén mintdent, ami körülötte folyik: más szóval, annak jeléül értelmez mindent, hogy bekövetkezik az, amitől fél.

A félelem pedig a szervezet énvédő reakciója: olyan, mint a fájdalom és a rá kondicionált kerülése pl. forró tárgyaknak, ragadozó állatoknak, szakadékknak stb.

Az, hogy éppen a featful vagy a wishful thinking lesz úrrá rajtunk egy adott helyzetben, a mindenkori körülményekről függ, a félelem vagy a vágy erősségétől, de ugyancsak attól, melyik reálisabb – az, amitől félünk, vagy az, amire vágyunk.

Bizonyos esetekben a wishful és a fearful thinking akár cselekedeteinket is befolyásolhatja, félénkebbé illetve bátrabbá téve minket.

De miért hozom szóba ezeket?

Azért kérem szépen, mert az elmúlt nap néhány olyan eseményt hozott, melyet a fearful thinking hatása alatt levők könnyen rossz jelnek értelmezhet, ami az európai jobboldal jövőjét illeti.

Először is, egy és ugyanazon a napon - pénteken – lemondott Christian Wulff német államfő, a magyar kormány pedig bedőlt az európai baloldal, az Európai Bizottság zsarolásának – bár hallani hallottunk róla már előtte is, pénteken küldték el a szerződéssértési eljárásra reflektáló leveleket, valamint akkor hirdették ki azt is, hogy a kormány visszahívja figyelőjét a Nemzeti Jegybank pénzpolitikai tanácsából.

Tegnap Nicolas Sarkozy francia államfő kijelentette, hogy Angela Merkel német kancellár (akinek trónörökösének tekintették sokan Wulffot) nem vesz részt kampányában.

Franciaországban mellesleg fej fej mellett halad a két főpretendens, ám a szocialista Hollande vezet, ha csak néhány százalékkal is. És tudjuk nagyon jól, hogy néhány százalék is elég a győzelemhez, és annak, aki a győztesnél csak néhány százalékkal kevesebbet kapott, nem jár sok.

Azért hagyja ki Sarko a kancellárasszonyt kampányából, mert attól tart, lejáratná?

Szézesik-e a jobboldal?

Persze, hogy nem, Szó se lehet róla.

Instabilitás jelei azért látszanak már itt-ott-amott, például abban, ahogy a mai nap nem állt ki egységesen Orbán mellett az Európai néppárt, sőt Viviane Reding egyenest kijelentette, hogy nem támogatja.

De visszatérve rövid eszmefuttatásunk elejére – a félelem egy énvédő reakciója egy szervezetnek. Ha valamitől félünk, mindent meg kell tennünk, ami tőlünk telik, hogy azt elkerüljük.